website.jpg
ÁKOS50 – VISSZASZÁMLÁLÁS. 2018-03-03
akos50_17-induljon.jpg
17. INDULJON A BANZÁJ
És beindult... A Csillag születik középdöntője a Petőfi Csarnokban zajlott, ahova rettegve és gyanutlanul érkeztünk meg Zsoltival. Mindenütt csepürágók, színpadi emberek, ún. „zenészek” nyüzsögtek, mi pedig civilként álltunk a forgatagban, egy furulya nagyságú „szintetizátorral”. A produkciónkat nem tudták a zenekari kategóriában értékelni, a döntőbe csak szólistaként engedett tovább a fényes tekintetű zsűri (a zsűrielnök Fábián Tibor volt, a későbbi menedzserünk), ezen gyorsan össze is vesztünk, de egy László nevű szintetizátortulajdonossal és P. Szabó Gabi egyetemi évfolyamtársammal kiegészülve, Ede és a Bonanza Banzai néven a döntőben a harmadik helyet csíptük meg. (Gabi később komoly karriert futott be, például volt marketingfőnök a Coca-Colánál is.) A döntőt sajnos a televízió is megörökítette, és a Bonanza-DVD-re is felkerült. ÍME!

A zenekar nem sokkal később feloszlott, aztán feltámadt, mert hírét vettük, hogy valaki ismer valakit, akinek „egész billentyűs” szintetizátora van. Ez teljességgel hihetetlennek tűnt, de Menczel Gábor valóban létezett, az ő lakásukban próbáltunk először trióban 1988. májusában. Felül egy korai DM-klubos fellépésünk jelenete: a műbőr dzsekit édesanyám hozta Isztambulból. Alul Szipál Márton fotós kis csillagokkal pitykézett, korabeli zenekari fotója három bájos fiatalemberrel. Elvégre csillag született! Csak ezt akkor még nem tudtuk.

„Egy tenyérnyi hely sincsen szabadon
Huszadik századi jelek a falakon
A fiúk, a lányok most összejöttek
Hanyagok és jólöltözöttek”

(Induljon a banzáj, Induljon a banzáj-album, 1989)