HARMINC ÉV - 09: 2001
Krisztusi kor: éppen a 33. születésnapomra kaptam a Mindenki táncol-maxit, és elindult a Gyulát, Egert, Székesfehérvárt és Szegedet érintő Hűség-turné.
Elképesztő időszak volt ez, amikor még nem merevedtek be a frontvonalak, például a Danubius Rádióban olvashattam fel a verseimet, pedig ez zenei rádió volt. A Könyvhét alkalmával a budapesti Vörösmarty téren dedikálhattam új verseskötetemet. A Fókusz Könyváruház szépirodalmi sikerlistáján A hűség könyve olyan szerzők műveivel szerepelt, mint John Updike, Kurt Vonnegut vagy Márai Sándor: ez önmagában is sokkoló, de akkor igazán felfoghatatlan, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel egyidőben énekesként kaptam meg a VIVA TV Comet-díját – a magyar művészek közül elsőként. Közben A szavakon túl címmel megjelent a felkérésre írt reklámzeném, a változatok között egy nagyzenekari átirattal, amelyet a Matáv Szimfónikusok adtak elő, Ligeti András vezényletével. Az EMI kiadó meselemezén is szerepelhettem, olyan színészek mellett, mint Szabó Gyula, Gálvölgyi János vagy Rudolf Péter. A házistúdióban a két és fél esztendős Marci fiamat ölbe véve rögzítettem a három nyúlról szóló Zelk-verset, amelyet az elsőszülött időnként kommentált is.
A Hűség-koncert DVD formátumban jelent meg: ez volt az első, magyar tartalmat bemutató DVD9 szabványú képlemez, rengeteg extrával. Az Ákos-honlapon ezzel a kiadvánnyal indult az internetes kereskedelem. Mindeközben már dolgoztam a Terror Háza tárlatának kísérőzenéin – otthon és a Magyar Rádió 22-es stúdiójában.
Samu barátom révén 1995-ben ismertem meg Kaszás Attilát: ő volt a főszereplője a Baal című Brecht-adaptációnak, amelyet Eszenyi Enikő rendezett a Vígben, és én írtam hozzá a zenét. Tádé – ez volt a beceneve – hatalmas figura volt, lángoló kedv, zseniális barát, korszakos színész, aki a kétségbeejtően korai halála óta fájóan hiányzik. Kölyökkoromban a Magyar Rádió Gyerekstúdiójának tagja voltam, amelyet Varsányi Anikó vezetett. Szerepeltem pár rádiójátékban, a Csicsóka és a Moszkítók című Csukás István-adaptációban például főszerepet kaptam – ha jól emlékszem. A rádiós hangjátékok lelkes gyűjtője vagyok, az autóban majdnem kizárólag ilyen felvételeket hallgatok, főleg hosszú úton. Innen jött az ötlet, hogy verses hangjátékot rögzítsek A hűség könyve verseiből, meg néhány, eladdig kiadatlan írásomból. Kriszta bölcs tanácsára Tádét kértem fel partnernek, alkotótársnak, szereplőnek. Hiába voltunk jó barátok, csak akkor vállalta el, amikor tüzetesen áttanulmányozta az anyagot: - Rendben, ezek tényleg versek. Csináljuk. - A hangjátékhoz vonóstémákat és gregorián hangulatú kórusdarabot, de szintetikus tételeket is írtam. Maga a versfelvétel hihetetlen jó hangulatú munka volt, egymást rendeztük, bolondoztunk, komolykodtunk. Lábremegős élmény, hogy tizenhat évvel később a Nemzeti Színházban éppen a róla elnevezett teremben mutathattam be 2017-ben az Arany János verseiből összeállított műsort. Nagy szerencse, hogy A hét parancsszó című verslemez és legalább egy rövid werkfilm őrzi ennek a szép közös munkának az emlékét.
Valahányszor meghallom Attila hangját, ahogy Az éj felén túl című versemet mondja, a hideg futkos a hátamon, rettegek, meghatódom, elnémulok. A síron túlról szólít meg, de élőn.
Pontosan akkor, amikor ez a visszaemlékező, HARMINC ÉV című sorozat véget ér, éppen március 23-án (a Karcolatok megjelenésének 30. évfordulóján) lesz 16 éve, hogy elment. Hálás vagyok, személyesen érte.
- A HÉT PARANCSSZÓ-werkfilm
- Zelk Zoltán: A három nyúl
- Zelk Zoltán: A három nyúl