HARMINC ÉV - 16: 2008

2008 elképesztően sűrű év volt, bár lehet, hogy ezt eddig más évekkel kapcsolatban is írtam... Negyven lettem. Komolyság!

Januártól készítettük a zongoraátiratokat és próbáltuk az Ákos40 műsorát.
A Fonogram-gálán az Adj hitet lett az év dala, a Még közelebb-koncertfilm az év hazai zenei DVD-je, a Kaszás-CD pedig az év gyermeklemeze.
A Nemzeti Színház Kaszás Attila-emlékestjét én zárhattam A lepkegyűjtővel.
Közönségtalálkozón vettem részt a brüsszeli Magyar Kulturális Intézetben.
A Negyven című dalt ajándékként tettük közzé a honlapon, de megjelent kiadványként is, azonnal az első helyen nyitott a listán, amelyet eddig a pillanatig, 55 héten át – tehát több mint egy évig! – vezetett a Minden most kezdődik el című maxi.
A költészet napján, április 11-én jelent meg a Kaland a régi királlyal című hangoskönyvem, a dupla CD-n a legkedvesebb Krúdy-novelláimat olvastam fel Szigethy Gábor irodalomtörténész rendezésében. Számomra mindig ő lesz a Tanár úr, ő rendezte a 2017-es Arany-CD és -est anyagát is. Rengeteget kaptam, tanultam tőle: ha létezik ilyen korkülönbséggel barátság, akkor ez biztosan az. Óbuda napján Bús Balázs polgármester meghívására a Zichy-kastélyban mutattuk be a hangoskönyvet, még nem sejtve, hogy ebből később rendszeres felolvasószínház lesz, ország-, sőt világjárás, tizenöt év alatt vagy 70 előadás – a koncertek és egyéb elfoglaltságok mellett.
Május 28-án napvilágot látott a Bonanza Banzai együttes első DVD-je: a retrokiadványon régi klipek, koncertrészletek és rengeteg extra kapott helyet.
A Krúdy-műsorral a balatonfüredi ünnepi könyvhéten és a józsefvárosi Palotanegyed Fesztiválon léptem fel, a VIVA TV díjkiosztó gáláján pedig életműdíjat kaptam: „A magyar könnyűzenéért”. Hát, nem tudom, kinek könnyű, nekem időnként elég nehéz.
1980-ban annyit hallgattam a Loksi című dupla korongot, hogy a Supraphon lemezjátszó zafírtűjétől elvékonyodott a bakelitlemez. Dusán szövegei szinte letaglóztak azon az albumon. És alig 28 évvel később egy ismerős hang dörmög a telefonba: – Presser Gábor vagyok. – Ebben az évben találta ki a Magyar Dal Napja rendezvényét, és személyesen hívott meg fellépni – azzal, hogy „nélkülem nem lenne teljes az esemény”. Megdöbbentem, meghatódtam. Azt feleltem, hogy erre a szép meghívásra válaszul a Gondolj rám című dalt szeretném elénekelni, ha lehet, az ő kíséretével. Valószínűleg neki sem eshetett rosszul az ötlet, mert nem sokkal később együtt léptünk a Sziget színpadára, közösen adva elő azt a számot, amelyet tizenkét évesen sírva ordítottam együtt a lemezjátszóval.
A Várj, míg felkel majd a Nap volt a másik dal, amit a gyerekkorom kincses dobozából vittem arra a színpadra. Ebben van egy sor, amit másképp akartam énekelni. Nagy nehezen elértem Demjén Rózsit telefonon: – A Magyar Dal Napján játszanám ezt a nótát, de meg szeretném változtatni azt a sort, hogy „Tudod, nincs mennyország”. Lehet? – Attól függ. Mit énekelnél helyette? – Hát, hogy „Talán van...” – Hűha, ez talán még jobb is így. – Ezzel a tipikusan rózsis mondattal kaptam engedélyt a módosításra.
Számomra sokat jelent, amit hallgatóként ennek a műfajnak a képviselőitől, ahogy ma szokták mondani, a nagy öregektől kaptam. Még nagyobb dolog, ha gyerekkorom hősei, komoly szenior alkotók elfogadnak, esetleg értékelnek is. Annak idején László Attila is hazaküldhetett volna a Karcolatok dalötleteivel, hogy majd akkor jöjjek vissza, ha megtanultam rendesen gitározni. Szigethy Gábor se szorult rá, hogy pont velem, önjelölt színésszel dolgozzon. Kaszás Attila is mondhatta volna, hogy Petőfi és Radnóti után nem az én verseimet akarja mondani. Presser személyesen hívott a Szigetre, és színpadra lépett velem. Rózsi az első szóra eljött énekelni a Helyreigazításban, és sok évig hívott a koncertjére vendégnek, míg végre 2017-ben összejött.
Három nappal a Magyar Dal Napja után Egerben léptem fel, Gál Tibor, a 2005-ben elhunyt neves egri borász emlékestjén a Gárdonyi Géza Színházban. Latinovits Zoltán 77. születésnapján kiállítás nyílt Budapesten, a megnyitón felolvasással idéztem a Színészkirály szellemét.
Megjelent a Negyven című maxi, amely alig négy hét leforgása alatt platinalemez lett. A jubileumi turné a Kongresszusi Központban indult, a Művészetek Palotájában ért véget, mindkét helyen dupla előadással – közben hét vidéki városba is eljutott. A Nokia egy Ákos Special Edition telefont jelentetett meg a koncertsorozatra.
November elején a hazai színészvilág színe-java több napon át dolgozott a házistúdiómban: Babits Mihály verseiből készítettünk lemezt a költő születésének 125. évfordulójára. Olyan művészek adták egymásnak a kilincset, mint Mécs Károly, Blaskó Péter, Sztankay István és mások. A lemezen magam is mondtam verset.
Hogy mindezek mellett hogyan jutottam ki ebben az évben a tízéves Marci fiammal a foci-EB-re...? Halvány fogalmam sincs.

- NEGYVEN
- PERSZE HAJNAL VAN MEGINT
- GONDOLJ RÁM
- KALAND A RÉGI KIRÁLLYAL (Krúdy)
- Krúdy-werkfilm
- BALLADA ÍRISZ FÁTYOLÁRÓL (Sztankay István)