HARMINC ÉV - 20: 2012
Aki ezt olvassa, nyugodtan dőljön hátra, lazítson, mert elképesztően hosszú év volt 2012...
A készülő elektronikus lemez munkálataiba a január 1-jén 0 órakor közzétett videónapló-bejegyzés engedett először betekintést.
A második fejezet a kaliforniai NAMM Show-ról jelentkezett: a zenekarral a szakmai vásár mellett klipet is forgattunk az Államokban.
A TIPIKUS SZTEREÓ forgatása elképesztő kis túra volt, egy életre ellátott minket sztorikkal, kezdve az itthonról kicipelt, vad jelmezekkel, folytatva az „egy dagadt / egy sovány” elrendezésű hálószobabeosztással, sivatagi forgatással, biztonsági emberekkel zajló vitákkal, és stabil viszkifogyasztással. Kész csoda, hogy nem sitteltek le, pedig egyszer még rendőrségi helikopter is körözött a fejünk felett. Sanyi nyomtalanul eltűnt a félkarú rablók termében. Egy perccel a hajnali hazaindulás előtt tűzriadó volt a hotelben, pizsamagatyában álltunk az utcán, pedig már rég a reptér felé kellett volna robognunk. Bütyök színpadmestert pedig a biztonságiak akarták miszlikbe szaggatni a kézipoggyászában talált műanyag vízipisztoly miatt. De a klip nekünk minden felfordulást megért.
Március elején furcsa telefont kaptam: egy kedves hölgy arról kérdezett, átvenném-e a Kossuth-díjat, ha nekem ítélnék. Át, persze, de tudja, kivel szórakozzon. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi kapcsán az én nevem szóba jöhet. Aztán kiderült, hogy ennek a fele sem tréfa: március 14-re hivatalos vagyok a Kupolaterembe. Felhívtam apámat:
– Írd be magadnak a dátumot, légy szíves.
– Mit kapsz már megint?
– Semmit, csak meghívtak minket is az ünnepségre. És ha megtalálod, kérlek, hozd magaddal azt a régi Demjén-lemezt, amit még 1977-ben a lemezjátszóhoz vettél.
– Minek az?
– Alá akarom íratni Rózsival, mert aznap Kossuth-díjat kap.
– A Demjén?! Mi a francra kap az Kossuth-díjat?
Az én drága apám! Elegáns öltönyben, kokárdával, hóna alatt a 35 évvel korábban beszerzett Demjén-albummal, pontban a megbeszélt időben megjelent az Országházban. Még akkor sem fogott gyanút, amikor mellőle az első sorba ültettek. Csak az utolsó pillanatban értette meg a helyzetet, amikor kimondták a nevemet, és köszönetképpen megemeltem felé a díjat: meghatott, könnyes tekintetet pillantottam meg a párás szemüveg mögött.
Hozzáteszem, hogy nem sokkal ezután az első pohár pezsgő hatására már Orbán Viktort oktatta ki, hogy mit kéne tennie a francos, elkanászodott Európai Únióval.
– Ha ezt anyád megérhette volna – dünnyögte maga elé, ahogyan annak idején a Madách-beli szereplés vagy az első Krúdy-est után. A telt házas arénáktól nem volt elájulva, de a színházat meg a díjat komoly dolognak tartotta. Tény, hogy művészeti téren ez a legjelentősebb állami kitüntetés, és remélem, hogy kicsit az egész műfajnak és a közönség kitartó szeretetének is szólt az elismerés.
A készülő szintipop-albumhoz több klipet is forgattunk, elsőként az ELŐKELŐ IDEGEN jelent meg, a dalból maxi is készült, amely az első helyen nyitott a listán. Az egy évvel korábban kiadott Utazó ekkor még mindig az 5. helyen tanyázott ugyanitt.
A Bravo díjkiosztóján az IDOL kategóriában nyertem díjat, az indoklás szerint „kiemelkedő zene- és dalszerzői és énekes-előadóművészi teljesítménye mellett társadalmi szerepvállalásával is példát mutat a fiatal generáció számára”. Milyen hihetetlennek tűnik ez ma! A hangárpróbák közben felkérésre több mint száz zenedarabot komponáltam és rögzítettem a köztévé megújuló arculatához.
A szintirock-turné Londonban, Amszterdamban, a soproni Volton, a 20. Szigeten és a marosvásárhelyi Félsziget fesztiválon volt látható ebben az évben. Minden korábbinál nagyobb tömeget vonzott a Nagyszínpad elé Sopronban, a Balaton Soundon irdatlan vihar mosta el a bulit, a Szigeten negyvenezren nézték, Marosvásárhelyen pedig minden addig fennálló látogatói rekordot megdöntött.
Az akkortájt 81 esztendős Bőzsöny Ferencet, a legendás bemondót kértem fel, hogy szerepeljen a készülő albumon. Büszke vagyok, hogy elvállalta.
A Szépművészeti Múzeum húsz előadó dalát társította egy-egy kiállítási tárgyhoz, tőlem a Még közelebb című szerzeményt választották egy Krisztust ábrázoló festmény mellé.
Elutaztattam a bandát nyaralni, ettünk-ittunk, még a víz alá is bevittem őket: ezt is komoly útifilm örökíti meg.
Október 3-án jelent meg a 2084. A Premier Est hangpróbáján klipet is rögzítettünk a TENGERMORAJ című szerzeményhez.
A 2084 az iTunes lista első helyén debütált, és rögtön meghódította az albumeladási lista csúcsát is, ahol heteken át tartotta a pozícióját, és alig két hét leforgása alatt aranylemez lett.
Októberben a Balassi Intézet meghívására Krúdy-estet tartottunk Londonban.
A Dredd című film magyarországi forgalmazója a RÉGI JÖVŐvel indította a film promócióját.
A december 15-i 2084-lemezbemutató a Papp László Budapest Arénában minden várakozást felülmúlt: csordultig telt ház előtt léptünk fel Lepés Gáborral és Bánfalvi Sanyival trióban. Fantasztikus élmény volt, köszönöm, barátaim!
És az évnek még nem volt vége: a 20. születésnapját ünneplő Duna TV gálaestjén léptem fel a Művészetek Palotájában, olyan művészek mellett, mint Kiss B. Attila és Miklósa Erika operaénekesek, Berecz András mesemondó, Bács Ferenc színművész és sokan mások.
- 2012-es útinaplók
- TIPIKUS SZTEREÓ
- ELŐKELŐ IDEGEN
- Zkari utazás
- TENGERMORAJ
- RÉGI JÖVŐ
- Koncert a Szigeten
- Arénakoncert 2084